Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉGIS KÉT LÁBON ÁLL

2011.10.28

 

 

Ha jól belegondolok, mindig akad a tarsolyomban néhány lélekemelő történet ami visszaadja, megerősíti a hitemet ,hogy érdemes azt csinálnom, amit csinálok. Nem kerülhet mindegyik a „kirakatba”, csak azok, amelyek másnak is tanulságul szolgálhatnak illetve az érintett is hozzájárul a nyilvánossághoz.

 

A most következő történet szereplője sem attól különleges, hogy  idézeteket olvasott, vagy földöntúli és képzelet szülte lényekkel beszélgetett, természettudományos csodadoktorokkal kuruzsoltatta magát, hanem  a megpróbáltatásai ellenére is egyszerűen csak élni akart. Az életünk során mindannyian kerülünk szinte kivédhetetlen helyzetekbe, de többnyire szerencsésen megússzuk a dolgokat.

Az embert próbáló feladat ott kezdődik, amikor nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent, és meg kell mutatni, elsősorban önmagunknak, hogyan lehet  a mélyből, nagyon lentről „visszajönni”.

Az sem vigasz, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy így volt megírva, vagy azon töprengünk, hogyan lehetett volna elkerülni azt, ami megtörtént velünk. E „műfajban” nem lehet olyan (szak) ember, aki megmondja, hogy ha most mész ki az utcára, elüt a villamos. Ez nem jósda. A horoszkópban az van, hogy milyen születési jegyben született valaki, és melyek annak erősségei és buktatói! Ki tudja hányszor, de hányszor mondtam, mondom, írtam,írom, az asztrológia a következtetések „sorozata”. Követi a sors menetét, de soha nem irányítja. Mély meggyőződésem, hiszem, de bizonyítani nem tudom – nem is akarom – a sorsunkat „valahol” elterveztük! Erről vitát nem nyitok, sem itt, sem másutt.

 

Megszületünk, és életünk során az események történnek velünk. Ezt nem irányítja egyetlen egy ember sem, legyen az asztrológus, orvos, pszichológus, pszichiáter, gyógytornász … sorolhatnám. Ők és a többiek mind tudnak valamit, és amikor szükséges akkor ezzel a tudással élnek annak rendje és módja szerint. Az igazi érdem azonban mindig azé, aki a segítséget elfogadja, és a maga javára tudja fordítani a segítőkész szakemberek tudását, nem kicsinyítve azok érdemeit. Hogy vannak véletlen egybeesések?  Nincsenek. Akkor  amikor kell, megjelenik az-az ember, aki arra rendeltetett, hogy kivezessen  az adott problémából (igaz, van olyan is, aki félrevezeti azt az embert, aki önön magát születésével erre predesztinálta, de ez egy másik történet)!

 

A most következő történet szereplőjét nevezzük Zsuzsának. 2003-ban balesetet szenvedett. 2009-ben megkeresett egy asztrológust(?), aki a IX. hó 23-án született Zsuzsát, minden utánajárás nélkül Mérlegnek „mutatta be””. Nem nézte meg az efemeridában (napi bolygóállások táblázata), és ez nagy hiba volt! Zsuzsa, aki segítségként fordult a „szakemberhez”, nem eléggé körültekintő módon elfogadta, pedig gyakorlatilag egy egészen fals irányt mutatott neki önmagáról, önmagához. Itt is elmondom, leírom, ha valaki az asztrológiáról két könyvet elolvas az nem elég! Attól még nem lesz értője, tudója, ez bűn kevés!  Lehetne „szerényebb”, vagy jobb, ha meg sem szólal – ez itt nem játék! Igaz, a napi népszerűsítő prognózisok játékosak – és jobbára még jól "el is tud sülni”, ha valóban asztrológusok készítik -, de nem hasonlítható össze a tudományos asztrológiai megfigyelésekkel!

 

 

 

zsuzsa.jpg

 

 

Nézzük, hogy Zsuzsa balesete, benne van-e a horoszkópjában?

A születési ideje: 1970. IX. 23.  4 óra 45 perc, az ország keleti régiójában, és „elvesztette a teljes két lábon állás képességét”! Szűz az ascendense, mint a születési Nap jegye is – le lehet olvasni az efemeridában. Nap jegyváltása 1970. IX. 23-án, 11 órakor történt, miszerint ekkor „lépett” át a Mérlegbe ,a Hold pedig a Rákban volt . A lényeg, hogy születési képletében a „szerzett betegség szektorának” (6. Ház) uralkodója, az Uránusz „sérült”, és az Első házában áll. Így ebben az inkarnációban (megtestesülésben), meglehet „önhibájából az alsó végtagját veszélynek teheti ki” lenne a diagnózis. Nem szentírás, de ez megtörtént vele kapcsolatban. Aznap is sokan születtek, és aki így járt, vagy nem, bátran „jelentkezzen”. Így kiderülne az is, bár egy napon születtek Zsuzsával, de mégsem alakultak ugyanígy a dolgai. Nincs egyforma horoszkóp, élet sem! Lady Diana esetében tapasztaltam hasonlót, amikor is többen megkérdeztek, akkor nekik is ilyen sorsuk lesz? Nem, neki volt ez a sorsa, és máris megértettük egymást. No, de itt folytatom!

 

 Mundán értelemben, a 6. Ház uralkodója a Merkúr, a 12. Házban – Halak zóna – szintén kapcsolódik a láb testrésszel, és együtt áll a Marssal. Amely, „vágással analóg bolygó”, műtéti beavatkozás sem kizárt – megtörtént! Azzal, hogy kellemes fényszögben, mindenki fejéhez kapna, de hát így miért? Ne feledjük, hogy az erre utaló bolygó – Uránusz – támadott és az Első Házban „nem akarta, de így alakult” helyzet állt elő. Lényege mégis az, hogy „emberünk” a kellemes Merkúr-Mars együttállásnak betudhatóan, „azon járt az esze, hogy gyorsan felépüljön”.  

 

Lehetne-e ezt előre mondani? Nos, csak azt próbálja meg valaki, annak én töröm ketté a nyelvét! Ahogy mondtam, a sorsot nem mi írjuk asztrológusok! Magam és mások is igyekszünk visszaállítani a lelki békét. A tragédiát tompítani kell valakinek, és aki emberekkel foglalkozik, annak tudása ezt kell, hogy szolgálja! Mellébeszélés mondhatják, de ha le tudom "vezetni", miért nem mondhatom meg? Így nem igaz! Számtalanszor olvashatják a „játékos” napi horoszkópban, „legyen a mai napon körültekintő a közlekedésben”! Bár százak, ezrek olvassák, mégis a dolog bekövetkezik Valakinél, pedig „tudhatta volna”. Így sem igaz! Ami igen, senki nem kerülheti el a sorsát, maga alakít(hat)ja! Ezek szerint, akkor Zsuzsa ezt az utat választotta és „erre lépett rá”? Nos, igen!

 

Ebben az esetben azért érdekes, főleg tanulságos, hogy „hozta” az analógia azt a „formáját”, amit a Szűz jegy képvisel ebben az ezoterikus megfigyelői rendszerben. Emberünk logikusan felmérte, hogy úgy maradhat életben, hogy értelmére hagyatkozva, tudatosan analizálta önmagát, hogy új rendszert kell az életébe beiktatni. Ami fontos, nem kérte ki asztrológus véleményét sem előtte, sem utána, hogy mit tegyen. A dolgos végét szem előtt tartva, óvatosan elkezdte jól megfigyelni mi a neki járható út, hogyan tovább, merre is.

 

Minden dőlt betűs szó Szűz jeggyel analóg, és miután - utólag - ezt velem lelevelezte, elküldte ennek a történetét. Mindenki megfigyelheti ennek a karakternek az iskolapéldáját, emberileg mindenképpen: Ezt így kell  csinálni!  A történethez tartozik még, hogy  a „Vágyak a X. Ház csúcsán” - írás (jegyzetem) „ihlette” meg, hogy a segítőiről (így önmagáról is) elmondja, "kinek mi volt éppen a dolga" az ő esetében.

 

Az írásaiban is „hemzsegnek” a Szűz jeggyel kapcsolatos kulcsszavak hidegen-melegen, melyet más nemigen, de ő(k), e jegy szülöttei mindig is használnak! Az asztrológiai jelzőket most elhagynám, mert ez valójában eltörpül az ő mondandója mellett. A fejtegetésem, egy „száraz tényfeltáró dokumentum”, semmi több! Sorait olvasva jutottam el ahhoz a felismeréshez, hogy soha nem késő megtanulnunk hogyan kell a kezünket nyújtani  mások megsegítésére, és hogyan kell önfeláldozónak lenni valaki életében, akár egy „sima” (?!) két lábra érkezéshez.

 

optimisran3.jpg

 

 

El kell tanulnunk, hogy a szimpátia, nem azonos a varázzsal, és a szolidaritás a biztonsággal. A kedvesség sem azon múlik, milyen pecsét van a diplomán, és a hippokratészi eskünek is tartalommal kell töltődni. Gyógyítóknak, segítőknek is hozzá kell (végre) szokni, hogy pániknak nincs helye. A segítség a mai napra vonatkozzon, ami a szemünk előtt van, nincs tegnap, nincs holnap, a mára kell koncentrálni. Eredményesek  csak akkor lehetünk a segítésben ha azt elfogadják tőlünk, ha az „ügyfél” a tudásunk fölé emelkedik…

 

 

ugroiskola4.jpg

 

 


Zsuzsa levele: 

„Olvastam a Vágyak a X. Ház csúcsán....írást.  Jól megtúráztattál! A múltban és a jelenben is. A múlt a baleset előtti életem. Ma már nem foglalkozom vele, nem „forgok " régebbi dolgokon, mert nincs értelme. Baleset után már minden más. Kezdetben rengeteg volt a: MIÉRT!? Kimondhatatlanul borzalmas és nehéz volt, de sem „hivatalból” sem emberileg nem mentek el mellettem és ez segített a szörnyűséget átvészelni. Megváltoztam. Nagyon nem voltam egyszerű eset. Sokáig nem is értettem, minek foglalkoznak velem annyit. Akkor voltam jól, ha nem szóltak hozzám, és én sem szóltam, vagy nem kellett szólnom senkihez. Néha ordítottam az orvossal és zúdítottam rá a kritikáimat. Ő meg sokáig csak tűrt. A gyógytornászomat elküldtem egy bizonyos helyre, hagyjon békén. A rehabos pszichológus volt a csúcs!!! Kora reggel levágták a lábam, ő meg dél körül oda ült mellém és megkérdezte: - Hogy van? Mégis hogy lettem volna!? Adtam neki is. Érdekes, hogy vele nem sikerült az, ami mással. A mai napig mind a ketten tartjuk a 333 lépés távolságot. Az amputáció az én döntésem volt négy hónapi küzdelem után. Hiába gondoltam át a helyzetemet, nem voltam tisztába vele, hogy mi vár rám. De erre nem készített fel s e n k i.

 

Aztán valami megmozdult. Egy kora hajnalban kiszambáztam a fürdőbe és kemény kétórai munkámba tellett, hogy tusoljak, hajat mossak. Gyér 38 kilómmal, teljesen leépülve. Jó nagy balhékkal (mert a gyógytornászom állandóan csak utasított) hajlandó voltam tornázni. És valahogy hetek múlva megtalálta hozzám a kulcsot. Aranyos volt. És egyszer csak, szinte észrevétlenül minden elkezdett olajozottan működni. Évekkel később beszélgettünk erről. Milyen érdekes is volt a mi „kapcsolatunk". Tanulságos mindkettőnknek. Az orvosomat pedig egy idő után nem értettem. Többet követelt tőlem, szigorúbb volt velem. Cikiztek is időnként a többiek: - Na, a főorvos kedvence szívni fog! Ma már tudom, hogy igaza volt. Mennyivel nehezebb nekem egyedül, mellettem egy gyerekkel Ők aztán nem csak hivatalból voltak mellettem! Kapcsolatunk emberileg sem szakadt meg.  

Amikor másfél év után haza jöttem lett nekem pszichológusom is. Szegény, Ő aztán kapott hideget, meleget. Mindig minden őrá zúdítottam. De el kell mondjam, hogy jó munkát végzett. Sőt! Egy idő után én tanultam tőle! Ennek jó hasznát veszem. Ez a három ember épített fel engem, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Sokan mondják, hogy ez volt a dolguk. Igen, egy ideig. De épp a modorom miatt mindegyik passzolhatott volna másnak, de nem tették. Most már úgy tudom megfogalmazni, találkozott ember az emberrel! Ők hittek bennem akkor is, amikor én magamban nem, mert csak a sötét alagutat láttam, de a fényt a végén nem. A Főorvos utolsó utasítása: Kizárólag ápolt külsővel lépjen ki az utcára, mindig mosolyogjon, és maximális munkát adjon ki a kezéből. Gyógytornász: Akkor is felveszed a lábadat, ha fáj a tested, lelked!  És én teszem a dolgom. Időnként a zuhanytálban „megnyalogatom" a lelki sebeimet, kisírom magam, majd elhúzom a zuhanyfüggönyt és elindítom a napot. És most már nem keresem a miértekre a választ. De a műláb is jó tanító mester! Lassabban közlekedem, így több mindent észre veszek az embereken, a környezetemben. Mennyi szépség van, amit rohanva nem látunk meg! Megnézem ki mellett állok meg. Akár segíteni is. Előveszem az alázatot magamban, és utána döntök. Nem egyszerű az emberi természet. Azokkal a legnehezebb, akik folyamatosan sírnak, állandóan siratnak valamit. Főleg a saját meglévő vagy képzelt szerencsétlenségüket. Na, az ilyen ember kimerítő! Hogy melléjük ki való?! Ehhez én kevés vagyok. A jellemem is változott. Az állandó bájolgás nem az én asztalom. Kemény és arrogáns tudok lenni, ha a helyzet megkívánja. Sajna időnként az egómnak külön zsebet kell varrni, de kezelhető. A szerelem pedig bánjon velem úgy, mint váza a virággal. Maximálisan lehet rám számítani, de az én bizalmamért is meg kell dolgozni. Azt hiszem érdekes ember való mellém. Időnként így fogalmazok magamról: halmozottan nem vagyok egyszerű eset, és saját magamban is képes vagyok elfáradni.  – ezt írta nekem!

 

 

madar065.jpg

 

 

Örülök, hogy Zsuzsa története kapcsán ismét megerősödtem abban a hitemben, hogy jó úton járok, amikor a hozzám fordulóknak abban segítek, hogy nehézségeiket legyőzve ismét talpra, két lábra álljanak, nem csak a szó fizikai értelmében. 

 

Az írások Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezik, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.

 

http://www.steinergergely.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/horoszkopja-elkesziteset-kerje-tolem....html

 

s.gergely@t-email.hu címen, vagy +36-30-9391-338 telefonon skype: steiner.gergely

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budapest

(Láng Kitti, 2011.10.31 17:01)

Személyesen ismerem Zsuzsát, és azt kell, hogy mondjam vastagon van abban igazság, amit Ön írt. Ezenkívül azt gondolom, hogy Zsuzsa helyenként túl szigorú magával szemben és olyan elvárásoknak próbál megfelelni, amiknek szinte lehetetlen. Azt hiszem, túlságosan nehéz és fájdalmas "dolgokat" hozott otthonról (a gyermekkorából). Ismerek hozzá hasonló nőket, akiket a negatív gyermekkori hatások tettek lelkileg "nyomorékká". Nehéz cipelni ezeket a terheket és nehéz ilyen háttérrel normális életet kialakítani. A balesetét is ennek köszönheti. De azt is, hogy egyedül talpra tudott állni és folytatta az életét. Szerintem most jó úton jár, de rengeteg megerősítésre van szüksége. Még sok dolgot kell befejeznie, hogy a kör teljes legyen.

Üdvözlettel: Láng Kitti

Re: Budapest

(Steiner Gergely, 2011.10.31 18:04)

Kedves Kitti! Köszönöm a "Zsuzsánkhoz" a hozzáfűzni valókat, és itt egy, az egyben mindketten arra a következtetésekre tudunk jutni, nem tudom mit teszünk mi - ne legyen - hasonló esetben, de hogy ő alkotó, produktív "alany" annak, aki közel-távol ebbe a sorshelyzetbe keveredett, példázza: van, lehet kiút mindenből. Engem, ez ragadott meg, és igyekeztem "visszaadni", érzékeltetni, és remélem ösztönözni a magam módján. Ismétlem, köszönöm az értékes megjegyzését! SG