Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HALÁLFÉLELEM…

2015.02.28

 

HALÁLFÉLELEM…

„Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?” Konfuciusz

 

 

Az emberek nagy része örömét leli az asztrológiai oldalak, napi prognózisának olvasásában. Nyilván szakmai ártalom, de én magam sok fantáziát nem látok a „sablon” szövegekben. Megjegyzem, nincs ellenemre, igény van erre is.

 

Azok, pedig akik problémás élethelyzeteikben a kérdéseikkel egy képzett asztrológushoz fordulnak felismerték, hogy sok esetben jelent kiutat a személyre szabott válasz, a névre szóló elemzés.

 

Nem kevés – kimondom! – az életunt, megcsömörlött és kiégett ember. Ők azok, akik félelemben élnek, gyakran önmaguk fogságában. Csak és kizárólag azért nem teszik meg a végső lépést, mert halálfélelmük van! A válaszom erre: nem életfélelmet akart mondani?!

 

 Érdemes ezen elgondolkodni!

 

Meggyőződésem, ha tudná bárki is melyik az ő pillanata, elillanna a halálfélelme. Közvetlen tapasztalásom - munkám során és a privát életemben is -, akkor és ott már szó sincs félelemről. Csak legyünk túl rajta, legtöbben bátran vágtak bele a végső megmérettetésbe és valójában már az élettől való félelemnek nevezném a köztes időt! Akik pedig arra esküdtek fel, hogy bármi áron az életet mentik, ők halálfélelem nélkül vannak jelen!

 

Szoktuk mondani: halált megvető bátorsággal küzdenek az életért! Jogos a felvetés, amikor valaki már nem akar élni egészségesen sem, vagy éppen ellenkező indoka van rá, akkor kinek kutya kötelessége megmenteni ezeket a halálba indulókat? Cinizmus nélkül mondom: van különbség halál és halál közt – ez egy tiszta ügy, valójában semmi ok a (halál)félelemre!

 

Asztrológusként tudom, hogy a születési képletekben hol található a halál pont, és azt is, hogy hét, azaz 7 pont egybeesése adja meg ehhez a „löketet”. Ám, mindig akad, aki túléli a „jelzett” katarzist! Erre nem tudok, de nem is igazán akarok magyarázatot. Láttam már néhányat aki (krízisben) „halálfélelemmel” pánikhangulatban keresett meg, de él, mert valójában sok esetben nem jön össze a „hét csapás”! Az életben maradáshoz gyakran megnyílik egy kiskapu!

 

A francba is! – kapom azoktól, akik „elszántak” voltak, mert: kinek mi köze hozzá, csak legyen már vége az egésznek… szavak kíséretében őszintén adtak hangot az elégedetlenségüknek, amiért sikertelen volt a próbálkozásuk. Szinte mindig neveket sorolnak fel – férjet/feleséget, anyóst/apóst, barátokat, rokonokat, szomszédokat – akik kétségek között hagyták a legnehezebb óráiban, sőt gúnyolódtak rajta…Hideg-rideg világ – mondják, és én meghallgatom!

 

Ne feledjék, a hozzám fordulók képletét ismerem, de a történeteik egy kaptafára húzva, már nem is olyan fontosak.

 

Mindegyiknél - nem én mentettem meg a haláltól – azonnal meg tudom mondani, a hét aspektusból melyik bolygó szimbólum miért is lépett vissza, hogy segítse a pusztulás helyett az életbe visszavezetni.

 

Itt és most ebben a témában szándékosan nem emelek ki csillagjegyeket, mert az csak olaj lenne a tűzre. Az önpusztítás bárkivel megeshet, bár van arról kimutatás száraz statisztika formájában, hogy kik dobják el idő előtt a kanalat, villát. Ez is egy dolog, ami több szót nem érdemel!

 

Visszatérve a  hét pont „éltető” szerepére - amikor valakinél a halálba menetelezés kivitelezése rosszul sikerül -,  megjegyzem, élni kell már csak azért is, hogy lássa, tapasztalja hogy az  apa, após, főnök, megcsalók…stb., akik szívtelen módon megkeserítették a mindennapjait , mind megszenvednek a bűneikért – midőn ő életben maradt, vagyis a NAP jegye olyan erős volt, hogy a katarzis közepette kivezető fényt mutatott  a halálhoz vezető alagútban!

 

 

Helytelen gondolkodás, hogy mindenki végezze úgy, ahogyan megérdemli! Mindenki azt kapja, amit megérdemel, ami jár, az jár! Aki meg velem beszélget, az figyeljen arra amit neki mondok! Semmit nem kell tennie, a halál tudja, kivel van dolga.

 

Találgatásaim a bolygók esetében - kényes helyzetekben - többnyire kiállták az idők próbáját. Megosztom, hogyan is:

 

HOLD esetében, a megmentő „varrás”, hogy a kárt előidéző család, anya, anyós, nők és tömegek ügyében elszakad a cérna, és kibújik a szög a zsákból lássa, ne csak nézze, miként érte őket utol a Sors(uk). Ebből kár kimaradni mondom, és nincs ebben bántás! Gyakran a Hold földi (emberi) szerepvállalásának megfelelően büntet! Visszafordíthatatlan közönséges állapotot teremt, gúnyos megvetésben részesít mások által, visszakapva amit talán ő is okozott!

 

MERKÚR jutalma, amikor nem sikerül a drasztikus művelet, mert valamit még meg kell tanulni, és visszaküldi az életfélelemben reszketőt az iskolapadba. Merkúr a pletyka. Hány, és hány embert döntött nyomorba, egy jó időben, jó helyen és jó alkalom kapujában kimondott rossz szó! Tanúvallomás egy olyan embertől, akit barátnak hittünk, s kiderül ellenséget melengettünk a keblünkön, vagy fogadtuk a hajlékunkba azt, aki elárult. Gyakori, hogy a sértőnek nem kell a hülyét eljátszani, mert a Merkúr égisze alatt az simán bevégzi, miután a lelkiismerete sérül a szembesüléstől, gyakran a tüdőrák is ezt hivatott „jelezni”…

 

VÉNUSZ, amikor a születési képletben a krízis napokon nem segíti a folyamatot, annak egy oka van/lehet, hogy a szerelemben valaki más várja, vagy a „pénz nem minden” alapon hajánál fogva húzza ki. Az esetek többségében a való világban kell megtapasztalnia a saját érzéseit meggyalázók kálváriáját. Vagy azt, hogy kapzsi, észér, aki tengernyi vagyonába kapaszkodva érzelmi nyomorában tespedten vergődik szeretetre áhítozva.

 

MARS szerepét e mentőakcióban, a hova, hova ez a rohanás képtársítással tudom leginkább kifejezni. Ki ne menne falnak, amikor erőszakos, ingerült, durva és brutális emberek társaságában nem talál kiutat, és hirtelenjében választja az eddig, és ne tovább szerepet! Képlete alapján mondom neki is a sikertelen kísérlet után, hogy itt az „Újratervezés!” Nincs probléma, csak éppen zsákutcába került – ennyi! Mi van azokkal, akik ezt tették? – kérdi. Felelem, nem mindegy? Falba fognak ütközni ők is, de legyen ez az ő problémájuk!

 

JUPITER esetében a képletben az a helyzet áll(t) elő, hogy az élet olyan hosszú lehet, amilyen hosszú szeretne lenni, és ha eltűnik, akkor már csak a halál marad. A közönyösséget vágja képen, mert ki nem állhatja az álságot, az imitációt. Mi volna, ha meghalnék? – mondja, amikor valaki más visszaél a jogaival, és hivalkodik azzal, hogy hatalma van ő felette is, akkor valóban – én is azt mondom – fejezze be a dolgot! Bökkenő az, hogy él, előttem áll(t), miért is? Ilyenkor jön az: szereti magát  az Isten! A többit bízza rá!

 

SZATURNUSZ a Sors, a „hét vezér” egyike, amikor a képletben, e kegyetlen helyzetben rá kell hivatkoznom, igen leegyszerűsíti a dolgot. Gladiátor filmben egy (fekete) harcos mondja a főszereplőnek: ha egyszer meg kell halni, akkor meghalunk, de nem most! Vagyis, hogy bárki, bármit is tesz, tett eddig velünk, még van pár bevégezetlen feladatunk… Például akik ártottak nekünk, végig kell nézni  a halálba menetelését, akkor is, ha nem ilyen véget "szántunk" nekik...Jó ez így? Ha ki kell állni a porondra, és még véghez kell vinni valami ez ügyben is, akkor addig nem enged bennünket, amíg azt meg nem tesszük, vagy látni kell a bűnt és bűnhődést. Mit, miért, minek? Ez nem jósda, egyszerűen fogalmaztam, ezentúl legyen alaposabb, és fejezze be azt, amit most elkezdett, itt még nincs vége semminek!

 

 

…a halál mindig eljön, de nem mindig akkor, amikor én/mi akarom/akarjuk!

 

 

Az írás Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezi, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.

http://www.steinergergely.eoldal.hu/…/horoszkopja-elkeszite…

Információ:

skype: steiner.gergely

s.gergely@t-email.hu

steinergergely@gmail.com vagy +36-30-9391-338 telefonon.

 

 

(2018.12.04, Megtekintés: 686)

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.