Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ALVÓ AGRESSZIÓ

2012.11.06

- a tettre mentség nincs, magyarázat meg minek -

Van egy régebbi írásom, amire az utóbbi időben többször is hivatkoztam, mert az éppen aktuális témához mankót jelentett. Szomorú aktualitása van, hogy ismét azt kérem, olvassák el ezt az írást!

nekem-valamiert-ez-tetszik.jpg

AZ ÉN SZORZÓTÁBLÁM 63= 9x7=63 http://www.steinergergely.eoldal.hu/cikkek/ismetelten-olvasasra-ajanlom-/az-en--szorzotablam-63--9x7-63.html

Minden jóérzésű embert elborzasztott az a hír, hogy egy 11 éves kisfiút meggyilkoltak. És jöttek a kérdések nem először, de e tragédia kapcsán ismét, hogy látszik-e ez a horoszkópjában? Áldozatéban, elkövetőében egyaránt? Tudható-e ez előre?

 A fentebb említett (Az én szorzótáblám) írásomban szólok arról, hogy mi magunk, a saját életünkben is egyszerűen le tudjuk következtetni azt, hogy hogyan is „kezeljük” a 7, azaz hét évenként vissza-visszatérő sorshelyzetünket.

 Minden (első) hét éven belül, és a minden elkövetkezendő 7, azaz hetedik évünkben saját bőrünkön tapasztaljuk meg a harmónia, kapcsolódás, vagy egyetértés paramétereit!

 A kisfiú esetében elég egyértelmű – a vér szerinti szülei tudnának erről beszélni –, hogy 4-5, azaz négy-öt éves korában, amikor a Vénusz-Mars életszakaszban leledzett, ők hogy mutattak neki első „körben” alkalmazkodásból „iskolapéldát”!

 

Vagyis a 11 éves kisfiú szülei példáját „követve”, mintegy másolata az általuk mutatott viselkedési példának. No, de így? Ki tudhat arról, hogy a szerető anya milyen megaláztatásokat volt kénytelen elviselni az apától, amiért talán „ölni tudott volna”, de nem tette. Talán csak lélekben, gondolatban, csak erről nem szól, nem szólhat a történet!

 

Az írásom címe: Alvó agresszió. Nem lehetett ezt kihagyni, és valóban a gyermek egy „alvó agresszió” szakaszáról van szó. E belső folyamat nem mindenki esetében „zajlik” le a jó emberi erkölcsi normák szerint! Bizonyára az asztrológiát nem értők azonnal retorikáznak, hogy ha egy asztrológus kijelenti, hogy mindenki életében lappang ilyen – tudatlanság másokra mutogatni, és főleg „halálbüntetéssel” riogatni – hadd tegye, a lényegen úgy sem változtat! Az alvó agresszió, az életünk velejárója, és nem betegség, hanem egy állapot! 

 

Nem értek egyet azokkal, akik bármilyen oknál fogva – lehet ez egyéni, vagy politikai – elvakultan a saját agressziójukat terítik:„Könyörgöm, akasszuk fel!” jelszóval, miközben nekik maguknak is megvan a saját tragédiájuk. Igen 7, azaz hét éven belül, az idősebbeknek többször hét évente mindig ugyanazt kell átélni, és azon úrrá lenni. A többségnek sikerül, néhánynak nem, mint itt is! Csak a pontosság kedvéért, hogy B. Kata pszichológusnő – áldozat – esetében is ugyanaz a helyzet, mint Bence, a 11 éves kisfiú esetében. És micsoda különbség – látszólag! Előbbinél, a híreket visszaolvasva egy 26 éves P. László a tett elkövetője „ugyanabban” az életszakaszban végzett áldozatával, mint amelyik életszakaszában volt a mostani áldozat.

 

Az élet írta (írja): Vénusz-Mars ciklusokban a két fiú közel-távol egy tőről fakadnak! A 11 éves á l d o z a t 2x7. fázisban, azaz a Vénusz idejében, míg a 26 éves e l k ö v e t ő (lényegtelen, hogy betöltötte-e) szintén e kritikus látszólag békés, harmonikus Vénusz, és a küzdelemre, kihívásra késztető Mars életszakaszban, a közhasználatban szokásos negatív jellegét (rejtett agresszióikat) mutatta be számunkra. Még akkor is, ha egyik az elkövető, a másik az áldozat!

 

Pszichológiában, ez az időszak Erik H. Erikson elmélete szerint: „…az élethosszig tartó változás egyik mérföldköve a pubertás, mely természetes, fejlődési krizissel jár. Ekkorra tehető az identitás kialakulása, a jövőre vonatkozó, hosszútávra szóló döntéshozatalok, mint például a pályaválasztás (is). Az egyén ellentmondásos érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége éretlen magatartásban, felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is.

 

Vitatkozik, lázad és kérdőre von, keresi önmagát. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől. A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, helyette valamely ifjúság szubkultúra válik meghatározóvá, a kortársak hatása felerősödik. A fejlődés krízis sikeres megoldása esetén a serdülő képes összhangba hozni korábban megszerzett információit önmagáról…”

 

Nem vagyok pszichológus, nem ütöm bele az orrom más „dolgába”, de kiemeltem ezt a pár sort, mert itt is ugyanaz a pálya. Most a nevelőszülőknél csapódott le az áldozat egy korábbi élménye! Egy nő „kivitelezte” azt (csak itt, az édesanyja), amit korábban ő egy másik családi életében képtelen volt megoldani a vénuszi biztonságadást, a harmóniát, és „eljátszott” a gondolattal „eddig, és ne tovább”…valószínűleg, nem is egészen így!

 

Ismétlem az érthetőség kedvéért, hogy „Az én szorzótáblám”, mindenki szorzótáblája! Az első élményeket hét évente mindig kiegészíti valami, valaki. Itt láthatjuk, hogy a mostani 2x7-ik évében lévő 11 éves áldozat esete gyakorlatilag nem különbözik a 25-26-éves másikétól, aki az elkövető. Lehet következtetni, ki-ki a maga hétéves ciklusában a Vénusz-Mars éveiből, mit is hordoz magában.

 

Nem szándékom bárkit is riogatni, bárkire a frászt hozni! Szerencsére a többségünkben egészségesen buzog a Vénusz, és a Mars, nincs mitől tartanunk. Akinél pedig nem így van, az jó példával szolgálhat arra, hogy ezen életszakaszaiban hihetetlen és ismeretlen (pozitív) erőfeszítéseket tesz (tehet) azért, hogy nála ilyesmi ne fordulhasson elő.

 

A gyanúsított asszony, csak az ábrázatát tekintve nem egy gyilkos típus, ahogy a pszichológusnőnek és a kisfiúnak nem volt „áldozati bárány” kinézete. Rosszkor voltak, rossz helyen, és rossz döntéseket hoztak. Szomorú példájuk is ösztönöz, hogy figyeljünk másokra, de ne küldjük „akasztófára” azt, aki maga is áldozat, hanem nézzünk önmagunkba. Nehezen tudjuk elképzelni más traumáját, amivel szolgálhat akár jó példát, de páraknak ez sajnos nem így sikerül(t)…

 

Hét év újra, csak emlékeztetőül, a Nap évben megszülettünk, és beragyogunk szüleink életébe, a Hold időszakban, amikor mindenkit (A-tól Z-ig) megismerhetünk a családban. Harmadik  Merkúr évben, amikor barátok, haverok jönnek-mennek, és a Negyedik  Vénusz  évben mindig minden ilyen esetben vele „járt” a szeretetre, békére, harmóniára vágyódás. Ötödik évében (nálam!), ahogy másoknál is nyílt, és egyenes dolgok Mars „jelei” mutatkoznak meg, ahogy persze az elsietett, ingerültséggel járó események is. (Lásd, a pszichológusnő esetében P. Lászlót!) A Hatodik  Jupiter évben asszimilálódni kellett „jó diák módjára” az élet iskolájában. Megtanultuk az alapokat, és eljön az igazság pillanata. Szaturnusz a Hetedik évünkben, amikor jó esetben sorra vehetjük az egymás után következő életeseményeket, ami hol rideg, vagy éppen megmerevedett…, majd kezdődik újra a Nap év, ameddig a Sors rendelte nekünk.

 

Hangsúlyozom most is, mindenféle „jóslás nélkül”, hogy az asztrológia elsősorban az önismeret, ennek utána pedig a következtetés magas tudománya

 

Megjegyzem, hosszú évek tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy az engem kérdezők zöme mindig megkapta itt, és a személyes képletében is a hét év éppen abban az évben leledző analógiáját, hogy adott helyzetében éppen hol is tart. Mindezt összes értékei és veszélyei tudatában. Érdekességként még, hogy a két férfi „segítő” közül K.57 éves, B.41 éves. Vagyis a Hold, második évében leledzenek a család, otthon égisze alatt (ami, nekik nincs), mert amúgy a mendemonda szerint ők éppen „hajléktalanok”… 

 

Az írások Steiner Gergely szellemi tulajdonát képezik, amelynek részben vagy egészben való közlése a szerző engedélye nélkül tilos.

 

http://www.steinergergely.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/horoszkopja-elkesziteset-kerje-tolem....html

 

s.gergely@t-email.hu címen, vagy +36-30-9391-338 telefonon skype: steiner.gergely